csinimama

Roger a répás-sós-gofri

Bocsánatot kérek!

Nem akarok senki megbotránkoztatni azzal amit csinálok, de tisztában vagyok vele, hogy meglepőek az ötleteim.

Vagy azért, mert semmi extra nincs benne, vagy azért, mert nem a megszokott módon használok eszközöket, kiinduló recepteket.

A gofri általában egy édes dolog. Nagyon édes. Rajta meg mindenféle nedves cucc, ami még édesebb. Még tej is van bennük.

Ami most jön nem ilyen lesz. Előre szólok a gyenge idegzetűeknek, hogy készüljenek a szokatlanra!

Ő Roger a répás-sós-gofri!

Durva mi?

Pedig ez egy igazi könnyed paleo étel.

Igazából én az a fajta paleo vagyok, akinek kicsit csömöre lett a sok hústól és kicsit a lúgosító étrend felé kacsintgatok.

Igyekszem majd egy külön bejegyzést szentelni ezen étrendeknek. Addig is ajánlom, hogy próbáljátok ki ezt a remek kis csemegét.

Reggeltől estig fogyasztható, ízletes és gyorsan elkészíthető. Előre szólok

A recept pedig:

Végy két nagy répát és két megtiszított vöröhagyma társaságában küldd be az aprítógépbe. Ha nincs ilyenek reszelt és szeleteld őket apróra.

Ebbe a reszelékbe lehet önteni egy lisztkeveréket. Kiméricskélhetitek, de egy háziasszony azt mondaná:

fél bögre lisztkeverék:  szezámmag, szezámliszt, amarántliszt

1 tojás

1ek libazsír vagy olívaolaj

1tk szódabikarbóna

só, bors

Ezeket keverd össze, elvileg egy massza lesz belőle, ha nem akkor még elbír egy kis reszelt répát. Végül végy elő egy gofrisütőt, amennyiben állítható akkor ne a maximális hőmérsékleten süsd meg, amennyiben nem állítható, akkor csak úgy ahogyan adja magát. Úgyis jó lesz. Aki bírja tehet bele reszelt sajtot is! ( én sajnos ránézni sem merek már ilyenekre, de elvileg a magyar paleo-ban megengedett)

Kíváló kenyér-helyettesítő minden ami gofrisütőben készül, valahogy hasonlít az alakja és a megpakolhatósága. Ajánlom hozzá a lecsókrémet, padlizsánkrémet, cukkini-krémet.

Alen a bolognai

 

Na ennek sincsen sok értelme. Az Alen az nem olyan olaszos név. Hát elárulom: hasraütés-szerűen születnek a nevek.

Csakúgy, mint a receptek. A bolognai nálam például annyit jelent, hogy a gyerekek is jól laknak és én is.

Persze a gyerekek egyelőre még tésztával szeretik, a paleo tésztát pedig még nem fejlesztettem ki, de rajta vagyok.

szóval a bolognai úgy történik, hogy:

felaprítok hagymát, kicsi libazsíron egy mély serpenyőbe teszem.

mmikor pirulni kezd beleteszek darált húst (én a csirkét szeretem, de lehet bármi)

megsózom, borsozom, sőt még egy kis piros paprikát is lehet rászórni

kicsit forgatom, majd ráöntök egy doboz/üveg paradicsompürét, felkockázott paradicsom is mehet még rá.

addig kevergetem közepes lángon, amíg jól át nem fű a hús, teszek még bele oregánót és bazsalikomot ( legjobb a friss, de a szárított is jó)

lehúzom a tűzről és kész

egy adag friss salátával elkeverve mennyei!!!

néha csak jégsalátát szoktam alátenni, ha vékonyra szeletelem olyan mint a tészta

 

Jó étvágyat!

 

Lucy a kókuszos sütike a cukika

Ő itt Lucy aki olyan cuki, hogy meg kell zabálni…

A látszat csal!

A cukor nem paleo! Ez csak a beetetés része a dolognak. Van egy bironyos glikémiás index dolog, amit én igyeszem nézni. Ez azt jelenti, hogy egy étel milyen inzulinválaszt provokál. Minél kevesebb a GI annál jobb. Én személy szerint a legtöbbször salátát eszem, ami a szuper ilyen szempontból. Mit tegyünk azinban, ha a gyerkőc nem kecske, mint az anyja?

Hát kiéheztethetjük, de az nem célravezető.

Van viszont pár trükk, amivel egészében még mindig nem jártunk rosszul. Ennek a kókuszos sütinek például kifejezetten alacsony a GI-je, és nagyon finom is.

Ahhoz azonban, hogy a gyerekek ezt válasszák a kiflivel szemben kicsit rontani kell ezen. Erre jó a cukorka, amiből pár szem elég ahhoz, hogy ebből az egészséges sütiből vonzó süti legyen. Nekem még így is megéri, idővel a cukor nélkül is megeszik, ez amolyan reflex. Én természetesen a cukor nélkülieket választom, ideális egy jó kávéhoz!

A recept pedig a következő:

Felvertem 3 tojást habverővel, amíg ki nem fehéredett

Közben egy másik tálban összekevertem az alábbiakat:

– gesztenyeliszt (4ek)

– kókuszreszelék(1 bögre)

– 2 ek olívaolaj/libazsír/kókuszzsír – bármelyik jó

– 1tk szódabikarbóna

– picike só

– 3 ek eritrol

Az utóbbiakat előbb egymással, majd a felvert tojással összekevertem. Elvileg egy sűrű masszát kell kapni, ha nem ilyen lesz (tojás-méretkülönbségek) akkor még mehet bele kókuszreszelék vagy kis zsíradék, attól függően, hogy száraz vagy nedves lett.

A masszából nedves kézzel golyókat formázunk, amiket egy tepsiben sütőpapíron kilapogatunk. Alig várom, hogy rendeljek egy ehhez illő süti-pecsétet a gasztroshop-ból! A cukorkát ekkor lehet finoman ráhelyezni. Ezt betesszük 15 percre 180 fokos előmelegített sütőbe.

Nyami!

Hero-süti

 

Két fiam van. Ez kemény. Három férfival bizony el kell fogadni: Az élet harc!

Harcolnak ezek mindennel mindenért. Főleg a hero-factory alkatrészeiért, és a különböző hősökért.

Ehhez fel kellett nőnöm: csináltam hero-sütit!

Amikor a dexter zsemlét csinálom megmarad 3 tojás sárgája. Ezzel kezdeni kellett valamit.

Összekevertem 1 bögre lisztkeverékkel (zabpehely, gesztenye, szezámmag) amibe előzőleg elkevertem 1 kk szódabikarbónát.

Kevertem még bele 3ek eritrolt és 1 ek mézet is.Na persze a pici só ebből sem hiányozhat. Fahéj vagy vanília is mehet bele.

Ez egy amolyan ragadós linzertészta lesz. Ki kell lisztezett lapon nyújtani fél cm vastagra, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatni.

A kis kerek sütikbe egy hero-jelet nyomtam (feltettem egy mellkasvértre a jó-jelet és azzal)

A tespibe helyezve még egy kis tojással meg lehet kenni, hogy fényesebb legyen, de nekem a lisztes sütikre mindig azt hiszik, hogy cukros és harcolnak értük. Hát hajrá, ezért aztán harcolhattok!

Betettem 180 fokra előmelegített sütőbe és kb 15 percig sütöttem, a lényeg, hogy kicsit megbarnuljon, úgy lesz ropogós.

Imádták, de nagyon!!!!!! Legalább 5 percig csend volt!!!!

Starsky a fánk

 

Amint azt észrevehettétek szeretem sorozathősökről elnevezni az ételeket.

Ők a két híres rendőr egyikéről kapták nevüket, azért is, mert Starsky és Hutch nemigen ettek fánkot, legalábbis nem emlékszem, csak arra, hogy csini pasik voltak 🙂

Ezek egyébként amolyan fél-paleo sütik, a gyerekek kedvéért készültek. Azért nem igazi, mert zabpehelylisztből készültek.

Azért csalok, mert felmértem, hogy milyen lehetőségeim vannak:

1. a gyerekek éhenhalnak, mert nem ízlik nekik a paleo-koszt, de én kemény vagyok és nem adok mást

2. a srácok ehetik amit akarnak, eszik amit a többi gyerek és olyan kövérek lesznek harmadikor korukra, mint a többi cukor-bántalmazott gyerek

3. csinálok egy átmeneti megoldás-szerű sütit, ami jobb mint bármi a boltban, de azért finom

a recept pedig a következő:

1 bögre zabpehelyliszt+gesztenyeliszt keverék (3-1 arányban)

fél bögre eritrol

1 tk szódabikarbóna

pici só

1 ek méz

1 tojás

3 ek libazsír (lehet kókuszzsír is)

annyi víz, hogy ez egy sűrű krémmé álljon össze

Nekem van egy tuti kis kézi robotgépem, amin az egykaros fajta habverő van, azzal nagyon jól el lehet keverni. Minden perc számít, mert már közben a lábamat rángatják a jómadarak.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra  (bocs, hogy csak most szólok, a tésztát nem jó állni hagyni sokáig, de nyugi egy kicsi belefér)

Van egy fánk-alakú sütőformám, ha ilyened nincs ne aggódj, muffinforma vagy egy magas falú kisebb tepsi is megteszi. Én ebbe a formába öntöm bele, majd betszem a sütőbe 20 percre. Amikor már barnul kiveszem, és a fiúknak Olívia lekvárral tálalom. Nyami. A gyerek is jóllakot és a mama is örül.

Amint észrevettétek ez egy bögrés süti tészta, a lényeg a liszt és a cukor kicserélése.

Felnőttek is ehetik!

 

Hé te tökmag!

 

Vicces fickó ám a tökmag. Nemcsak azért, mert csupa jó dolgot csinál ami unalmas (méregtelenít, tisztítja a vért, a májat… még a köszvény ellen is jó, de ezek kit érdekelnek?) van egy izgalmasabb hatása: fickósít!

Ezt nem azért mondom, hogy mostantól drága férjeink tökmag-túladagolásban haljanak meg, hanem azért, mert ez nekem is új. Pedig nálunk igen gyakrnak fordul elő, hogy délután fogok egy nagy adag tökmagot, serpenyőben megpirítom, megsózom (kizárólag himalája sóval) és kiteszem az asztal közepére. Az én fiúim csak úgy röppennek rá, prsze én is imádom. Remek uzsonna egy kis alma társaságában. A srácok ráadásul azt hiszik, hogy ez valami bolti szuper-rágcsa, hiszen tényleg ízletes és ropogtatnivaló. Biztosan kicsit “kiherélem” a pirítással, de cserébe eladom.

Az előzőek szerint jól teszem 🙂

Remekül feldobja a zöld vagy egyéb színű krémleveseket is, még a gyerekek is megszik vele a James-levest.

 

Életmódváltás vol.1

Életmódot akarok váltani!

Áttérni egy egészségesebb életmódra olyan, mint egy nagy buli. Olyan, mint amikor az ember becsiccsent egy konferencián és ide-oda megy beszélgetni. Nem igazán tudja miről beszélnek a többiek. Azt hiheti, hogy a nagyhangú okosok tudják miről beszélnek, megérteni pedig úgysem lehet őket. Már sokan jártunk így, amikor nézelődtünk mi lehetne egy hosszú távú megoldás az egészségügyi problémákra.

Az időpont

Az élethelyzet kiemelten fontos. Van egy pont ugyanis ameddig a nyugati orvoslás még segít. Eddig a pontig az egész életmód-művészet egy merőben öncélú hóbortnak tűnik, sőt flancnak, baromságnak, hülyeségnek! Vannak ilyen bio-izé figurák, akik olyan magabiztosan jelentenek ki dolgokat, és olyan természetesnek tartják azt, amit én még csak először hallok, hogy csak szektásnak lehet nézni őket. Aztán eljön a pont amikor az orvosok tűnnek ugyanilyen képtelennek. Ők is a legnagyobb magabiztossággal kijelentik, hogy tudnak segíteni a gyógyszereikkel, aztán idővel kiderül, hogy nem. Ekkor még bepróbálkoznak a népbetegség, tehát fogadd el tézissel, ami lássuk be sovány. Végül rásegítenek az bajodra, mert ha már igazán durva a helyzet, akkor nem vitatkozol: jöhet az életed végéig tartó gyógyszerszedés, a műtétek világa majd a csökkentett üzemmód. A továbbiakat el sem tudom képzelni. Vajon mi ez a torzulás? Az a homály, amitől én hittem magam részegnek. Pedig mindenki más dülöngél, sőt a hajó imbolyog!

A felismerés

Na már most akkor mit is tegyek? Mi az a kapszula amit bekapok, és holnapra szaladhatok, rohanhatok, éjszakázhatók, ihatok, zabálhatok tovább?
Orvos itt, guru ott ezt is azt is csodaszerként elédrakják. A placebo-hatás segítségével hálásan javulunk, de csak egy pontig. Aztán vissza ugyanoda.
Na jó, rövidre zárom: senki nem fogja megoldani a problémáidat! Nincs az a kapszula! Nincs az a varázsló aki halhatatlanná tesz!
Akkor mi legyen? Tojok rá és folytatom? Van aki igen, aki pedig nem, az ratér egy új útra.

Az út

Az út hosszú, és göröngyös. Ráadásul végén sem tudni mi vár. Reméled, hogy az örök egészség.  Először futsz, szaladsz, madj lassítasz, idővel pedig elfelejtesz mindent, és rájössz, hogy az út maga, az a cél. Hú de közhelyes, amolyan keleties filozófia egy női-blogbon. Júj!

Akkor lefodítom.

Nem úgy van az, hogy életmódot váltasz máról holnapra, valaki mindent elmesél arról, hogy mi jó és mi rossz. Egy értendet, egymásnak ellentmondó leegyszerűsítő elméleteket még a szádba rághatnak, de attől még nem élhetsz újra úgy, mint egy 20 éves. Szerencsére!

A próbálkozáok ideje

Először kipróbálsz egy értendet, egy akupunktúrát, egy csontkovácsot , egy talpmasszőrt, egy természetgyógyászt és még ki tudja mit.
Rájössz, hogy ezekkel egészen jó foglalkozni. Nem akarom lelőni a poént, de a terápia lényege valahol az, hogy az ember elfogadja azt, hogy törődik magával. Mert ez tömören annyit jelent, hogy felhagyok azzal a fura szokással, hogy csupa olyan dolgot teszek amiről tudom, hogy nem jó nekem. Ahogyan megtanulom értékelni a jólétemet, és karban tartan a járgányomat egy új hobbit kapok. A puzzle-t sem készen kapják az emberek. Lekötik magukat vele, és ez jó nekik, a végén pedig büszkék a végeredményre.

A munka

Így van ez azokkal, akik kemény energiát fektetnek abba, hogy egészségesek legyenek. A végén ott állnak, szebb a bőrük, jobb az alakjuk és sugároznak. Büszkék rá, mert megdolgoztak érte. Ritkán van az, hogy valaki azért lesz paleo, mert feszes feneket akar. Általában van mögötte más is. Például az, hogy szeretnénk megérni, hogy a unokáink szülessenek. Szeretnénk mellettük lenni, és nem a terhükre. Szeretnénk addig is teljes életet élni, mert szembesültünk azzal, hogy ez nem jön magától, sőt a sors figyelmeztetett: elveheti ezt tőlünk, hiszen kis bohafingok vagyunk. Kaptunk egy testet, amit nem újíthatunk fel, amit nem cserélhetünk le, amiből csak egy van.

A paleolit étrend

A paleolit étrend azért tudott sok embert megfogni, mert hosszú távon tartható, és már rövid távon megtudja mutatni hatását. A paleoit étrenden túl azonban van egy csomó személyes tényező. Az út tehát ott kezdődik, hogy az ember megveszi Szendi Gábor könyvét és elolvassa. Megtudja mi van mögötte. Miért jobb, ha nem isszuk egy állat utódtáplálásra szánt testnedvét (segítek:tejet), miért ne együnk gabonaféléket, hüvelyeseket, cukrot és még sok egyebet. És ez még csak a kezdet!
Persze ezek nagy részét az ember már hallotta. Valahogyan azonban társult mellé egy : “hol ezt mondják hol azt! “ A család mindig segít, ha arról van szó: áldozd fel magad értünk!

A recept-megosztás ereje

Később elkészültek a receptkönyvek és kiderült, hogy nem is olyan nehéz. Illetve csak elkezdeni nehéz. Ehhez szeretnék én segítséget nyújtani azoknak, akik már esetleg olvasták a könyvet, de nem tduják hol lehet kilépni a napi rutinból. Nem tudják ezt elképzelni gyerekek, munka és háztartás mellett. Pedig pont ott a legkönnyebb, hiszen ott a legnagyobb a motiváció: a gyerekeket fel kell nevelni, a férjünket meg kell tartani, közben magunkat is meg kell valósítani.

A működő család

A jövőben szeretnék tehát arról mesélni milyen is szerintem egy 21 századi anyuka, aki valahol a kőkorszaki anyának, az 50-es évek háziasszonyának és a 2013-as rohanó-dolgozó anyukának a keveréke.

Olívia a lekvár

Bemutatom Olíviát, ő lekvárféle. Azért nem lekvár, mert a múltkor a kollegák (férfiak) azt mondták, hogy az nem ilyen.
Azóta gondolkozom, hogy mi is a lekvár lényege. Én azt hittem, hogy egy gyümölcs-készítmény, amit ételek ízeítésére, megkenésére, lágyítására használunk. Áltlában megfőzzük a gyümöcsöt, majd befőttesüvegben eltesszük, hogy később is jó legyen.
Ezzel minden rendben volna, ha nem romlana meg olyan szívesen ez a lekvárkoma. Azért teszünk bele elvileg cukrot és adalékanyagokat, hogy a mikroorganizmusoknak ne kelljen. Ilyenkor elgondolkozom: mi is az ami nekik nem kell, de nekem igen? Jó az nekem, ha ők messziről elkerülik?
A válasz nem!
Mit tehetek tehát, ha nem akarom tartósítnani?
A válasz nagyon egyszerű: NEM TARTÓSÍTOM!!
Zseniális ugye?
Vagy mégsem?
Mi lesz, ha szeptemberben a fiam lekváros sütit kér?
JAJ!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Vagy mégsem?

Na jó elárulom a titkot:
A gyümölcsöket lefagyasztom, vagy eleve mirelitet veszek, majd pár hetente összeöntöm amit éppen szeretnék egy lábasba és megfőzöm. Nem főzöm szét, csak egy kicsit megrottyantom, hiszen nem ezzel szeretném tölteni a napot. Van, hogy reggel jön rám, és 20 perc alatt kész kell lennie. Ilyenkor segít a botmixer. Bizony, nem bűn az. Kis cuki befőttesüvegekbe töltöm, amiket ezután nem a spájzba, hanem a hűtőbe teszek, így elállnak 2-3 hétig. Ez alatt 3-4 kis üveg el is fogy nálunk.
Persze nekem van egy nagyfiam, aki még a rántott húst is lekvárral eszi.
Akinek van ideje az rendesen megfőzheti, olyankor rendes lekvársűrűségű is lehet, de aki több gyerek után rohan és dolgozik is az beérheti egy hígabb lekvárral.
Gyakran esik meg, hogy ez így nem elég édes. Ilyenkor jön jól, ha felbontáskor egy-két kanál mézet, nyírfacukrot vagy eritrolt teszünk bele.

Most komolyan, olyan eretnek gondolat ez? Tényleg nem lekvár ez? A fiaim szeretik, a sütiket feldobja, az én időmet pedig alig rabolja!>

James a leves

Sziasztok!

 

Ő itt James a leves. Kicsit nehéz lesz becímékzni, mert ő bármikor fogyasztható.

Az elkészítése még egy James-nak sem okoznak nehézséget:

fél lábas vízbe beledobálok mindent amit puhára tudok főzni:

hagymát, újhagymát, brokkolit, karfiolt, cukkinit, padlizsánt

(ha nincs ennyi minden otthon, vagy nem fér bele a lábasba a lényeg: a hagyma, a brokkoli és a cukkini)

Felteszem főni, forrás után 5-10 percet várok, leveszem és egy merülőfejes botmixerrel jól megkezelem.

Elég bele egy kis só és bors, de ha valaki nagyon kreatív akkor megpakolhatja extrémebb dolgokkal: oregano, bazsalikom, petrezselyem…

Már megint kiderült, hogy a hétköznapi, alkalmazott palo receptek nem is igazán receptek, hanem ötletek, ugye?

Levesbetétnek pirított tökmagot vagy pirított szezámmagot szoktam belerakni.

Reggelire pont ideális, de a nap bármely szakaszában fogyasztható, akár egy bögréből kortyolva.

Jó étvágyat kívánok!

Carla a corn-flakes

 

Bemutatom Carlát.

A múltkor kérdezte egy ismerősöm, hogy amolyan megengedő paleo vagyok-e.

Nem vagyok megengedő, hiszen jó okkal lettem paleo.

Mindennek ellenállok, nem kívánok meg a krumplit, a zsemlét, a krémest vagy a bolti csokikat.

Egyetlen egy olyan dolog van ami kifog rajtam, és ez vicces lehet, mert nem a világ legtutibb finomságáról van szó. Az én “MUMUS”-om a corn-flakes. Ha kicsit megéhezek mire hazaérek, hát …..

Szóval van egy pszichológust igénylő problémám.

Mégsem mehetek ezzel dilidokihoz: Segítsen! Corn-flakes függő vagyok!

Szóval elgondolkoztam: miből is van a kedvencem? hogy csinálják?Nem lehetne ezt kevésbé károsan, cukrosan gluténosan megcsinálni? kutattam, kerestem, de semmit sem találtam, így elkezdtem kísérletezni. Még nincs kiforrva a csoda, de azt hiszem rájöttem a titokra. A legjobban ugyanis a crunchy fajtát szeretem. Azt amit tej nélkül is el lehet majszolgatni. Egész nap akár!

A kísérlet aránylag jól halad, még kis időre van szükség, de egyelőre a recept a következő:

4 evőkanál lisztkeverék: gesztenyeliszt, zabliszt

1 evőkanál eritrol

2 evőkanál méz

1 kk szódabikarbóna

annyi víz, hogy sűrű palacsintatészta szerű krém legyen belőle

Ezeket jól össze kell keverni, akár kézi habverővel felnyomni, majd bele kell keverni 1 bögre zabpelyhet. Jól el kelloszlatni a zabpelyhen a krémet. Egy sütőpapíron ki kell teríteni, egyenletesen eloszlatni, majd előmelegített 150 fokos sütőben addig sütni amíg ki nem szárad( ez kb 30 perc). Kicsit megbarnulhat, úgy lesz jó ropogós.

Ha kész van kicsit lehet várni, majd össze kell morzsolni. Voila! Ez egy corn-flakes. Biztosan nem olyan mint az igazi, de ahhoz képest, hogy ropogós és rágcsáható nem is vészes. Én mindig az arányokat nézem. Nekem megéri ennyit bűnözni. Ígérem ezentúl már nem bűnös recepteket írok!

Jó étvágyat a gyerekeknek is!

 

 

 

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!