Persze a fiaim finnyás egyedek, de a kollegáknak ízlett. Azt állították a mókusok, hogy nem szeretik a mandulát, pöpö!
történet a szokásos volt:
Először jöttek a lisztek:
Kb 1,5 bögrényi: mandulaliszt, gesztenyeliszt, szezámmagliszt, kukoricaliszt
ebbe 2ek kókuszvirágcukor, 2ek méz, pici só és 1tk szódabikarbóna
Rácsaptam két tojást és belekevertem 2-3ek pálmazsírt.
A tésztából nedves kézzel golyókat formáztam, kilapogattam egy sütőpapírral bélelt tepsiben, majd 200 fokra előmelegített sütőbe kereken és pontosan 13 percig sütöttem.
A tetejére karamellt készítettem, ami nem igazán paleo, de a kukoricaliszt miatt már úgyis kitagadtak a klubból.
Szóval a karamellhez mézet és kókuszvirágcukrot öntöttem össze, kb 2ek mindkettőből, kicsi rizstejet öntöttem rá (kb fél-1 dl) és picit megsóztam. Ezt nagy lángon kevergettem, majd 1ek pálmazsírt tettem bele. Tovább kavargattam, majd amikor már igazán untam és amikor már látszott, hogy sok nedvesség távozott, és kezdett barnulni lehúztam a tűzről.
Ekkor még folyós volt, ebbe mártogattam a kész sütiket, de kanállal is rá lehet merni, de vigyázzunk, nagyon forrón égeti a kezet, de nyúljunk bele!
Végül megszórtam mandulával, és betettem a hűtőbe. Reggelre olyan ropogós lett a teteje, hogy csak na.
Bon apetit!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: