Ő az a muffin, amelyik nem zsíros és nem száraz.
Az a tapasztalatom, hogy az alevető összetevők nem mindig hagynak választást. Van ugyebár a liszt (magőrlemény), ami az anyag, van a tojás, mint ragasztó – rugalmasító, van a szódabikarbóna, ami kicsit lazít, van a folyadék, ami lágyít, puhít és van a zsír ami morzsalékossá teszi a sütit.
Az csak a gond, hogy néha kicsit megcsömörlök a sok zsírtól. Tusom, hogy pont ettől tartható a palo, mert így nem vagyunk éhesek, és van enegriánk, de néha egyszerűen pihenni kell a májnak is.
Ilyenkor segít az alma. Kéznél van, helyi anyag, tehát arányleg olcsó és magától édes. Lereszelve összeköt, hiszen behálózza a szövetet. Nedveít, mint egy folyadék, de nem bután-puhít, mint a víz. Gyakorlatilag elviszi a hátán a muffint, csak annyi liszt kell rá, amennyi felszívja a levét.
A recept tehát:
1 bögre lisztesanyag: gesztenyeliszt, kókuszreszelék, zabpehely
1tk szódabikarbóna
3ek eritrol vagy méz
kicsi só
1 tojás
2 nagy reszelt alma
Ezeket jól összekeverjük, ha túl nedves, mert nagy volt az alma akkor a liszt mennyiségét lehet növelni. Muffinformákba kanalazzuk, majd 180fokra előmelegített sütőbe betesszük kb 20-30 perce. Ráér kivenni amikor barnul a teteje, hiszen minél tovább sütjük, annál jobban összeáll.
Én szilikonformákat használok és rögtön kiborítom a muffinokat, hogy ne izzadjanak be.
Na ezt egész nap lehet enni, majszolni. Kávé mellé igazi kényeztetés. Édesítés nélkül is finom!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: